A délelőtt egy áhítattal kezdődött, az igemagyarázatot Böszörményi Tamás nagykövesdi lelkésztől hallhattuk. Szükségünk is volt a lelki feltöltekezésre. Amint a lelkipásztor fogalmazott, fontos hogy ne rekedjünk meg a hitbeli növekedésben, hanem az igén keresztül lelki felnőtteké váljunk. Lelki növekedésre nem csak azoknak van szüksége, akik még elsősorban táplálkozni szeretnének, hanem a már szolgálóknak is. Hogy ne csak mindig adjanak, hanem kapjanak. Ez a lelki input és output egyensúlya.
A munkatársi nap során a közös játék, ének és az imaközösség sem maradhatott el. Ezután Kiss Miklós elnök megnyitotta a Firesz Abaúj-Zempléni Területi Egységének (Firesz AZTE) Közgyűlését. Befelé továbbra is a tagság újjászervezése az egyik legfontosabb feladat. Az elnök ismertette és nyomatékosította szolgálatunk alapelveit és céljait. Aztán közösen visszatekintettünk az elmúlt évre és értékeltük az alkalmainkat. Címszavakban lejegyezve a következő alkalmak, szolgálatok kerültek felsorolásra:
A felsorolás után a mindannyian elmondhattuk véleményünket és élményeinket az alkalmakkal kapcsolatban.
Aztán ötletelni kezdtünk, hogy hogyan tudnánk még hatékonyabban szolgálni és működni. Új célokat és feladatokat is kitűztünk a következő évre, bár hivatalos tervet nem fogadtunk el. Az biztos, hogy feltöltekezésre nagy szükségünk van. Azt is jó volt tapasztalni, hogy mindenki igyekezni fog részt vállalni az egyes szolgálatok és feladatok elvégzésében. Fontos napirendi pont volt a kommunikáció erősítése és tagság rendezése. Szeretnénk az inaktív tagokat megszólítani, és új tagokat bevonni. Egy határozatot is hoztunk. A Firesz Országos Vezetőségébe Kiss Miklóst, Orémus Pétert és Tirpák Istvánt választottuk meg, póttagnak pedig Hozák Viktort.
A közgyűlés lezárása után a munkatársi alkalmat kötetlen beszélgetéssel folytattuk. Kiss Miklós elnökünk vezette fel a témát. Mint elhangzott, közösségeinknek bizonyos csoportokra oszlanak. Vannak a felfedezők, akik újként érkeznek Isten családjába. Aztán a növekvők, akik már Isten igéjével élnek, és igyekeznek egyre több területen Istennek engedelmeskedni. A következő csoport, a szolgálók, akik már másokért tesznek. Végül a tanítványozók, ők vállalják a legnagyobb felelősséget a közösségben, mert ők azok, akik Isten eszközeként hitre segítenek másokat.
Mint elhangzott, az alkalmainkat is a célcsoportok szerint kell megtervezni, hogy mindenki úgy tudjon feltöltődni Isten igéjéből, ahogy arra neki szüksége van. Különösen figyelnünk kell a felfedezőkre, őket olyan alkalmakkal tudjuk megszólítani, ahol szeretetet és megerősítést kaphatnak. A hosszú beszélgetést, amelynek nem jutottunk a végére, csak időnk fogyott el, végül Kiss Miklós összegezte. Elkötelezetten kell szolgálnunk a fiatalok között, mert a munkánkat Isten megáldja. Izgalmas és reményteljes jövő előtt állunk.
„Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.
Ti (...) választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,1-3.9)
(Tárczy Erika)