- Uram, kérlek gyere velem… Fontos lenne. Életbevágó.
- Csak a csodáim kellenek? Mikor fogtok végre hinni? Mikor veszitek észre ki vagyok, és miért jöttem?
- Uram hiszek én… csak gyere velem, mielőtt késő lenne. Te vagy az egyetlen, aki segíthet. Kérlek!
- Menj haza. Él.
- Nélküled, Uram? - hangtalanul mormolod el ezeket a szavakat.
Hazaindulsz. Ő nem megy veled. Csak a Szava. Csak az Ígérete. Ott kell lábainál hagynod elképzeléseidet. Minden reményed ebbe a szóba zsugorodik. Él. Ő mondta.
Szinte minden megtett lépésnél újra elmondod magadnak. Él. Ő mondta. Arra gondolsz, mennyivel nyugodtabb lennél, ha melletted lépkedne. Ha közben elmondaná tervét, hogyan viszi mindezt véghez. Talán minden maradék félelmed elmúlna. Minden kétséged szertefoszlana.
Lépteid egyre súlyosabbak, ahogy közeledsz. Él. Ő mondta.
Egyszer csak emberekre leszel figyelmes. Ismerősek. Örülnek. Elédbe jönnek a hírrel. Valóban él. S akkor történt. Pont akkor, amikor Szava szólt. Hited szárnyakat kap. Nem kételkedsz többé.
Az a szeretet és öröm jött eléd, amely az úton végigkísért, s melletted lépdelt ebben a Szóban... Él.
János ev. 4,46-54
eRZSé
