Bár lehet, hogy a hatszemközt jobb cím lenne, hiszen két beszámolót is olvashattok – hogy mind a két nem szemszögéből láthassuk a dolgokat. Meg ugyebár az is igaz, hogy több szem többet lát! 🙂
Az a két év, ami eltelik a Csillagpontok között megengedi, hogy annyit felejtsek ezalatt, ami által a következőt nem hasonlítom össze az előzővel. Most pedig annak ellenére, hogy az elején bosszankodtunk pár szervezési probléma miatt, nagyon jól alakult a Csillagpontom , azért is, mert ez olyan egy hét, ahol a fesztiválon belül magamnak választok programokat.
Így ismertem meg a huszonvalamennyi másik országból származó fesztiválozókat is, akik, és a kiscsoport által is, ahol velük voltam, rengeteget épülhettem és alázatot tanulhattam más keresztény kultúra megismerésével. Szóval minden fireszesnek ajánlom a Csillagpontot, hiába nincs belsőséges tábor hangulata, itt sok, különböző keresztyén fiatal bulizik együtt.
Horváth Eszter
Ha valaki megkérdezte tőlem, hogy mi az, ahova megyek, mindig kicsit gondban voltam. A Csillagpont nagyon ügyesen ötvözi egy keresztyén tábor, és egy fesztivál vonásait. (Szerintem a szervezők sem tudtak dönteni a két megnevezés között, ezért lett Református Ifjúsági Találkozó. 🙂 )
Miért jut eszembe egy ifjúsági tábor a Csillagpontról? Áhítatok, énekeskönyvi és dicsőítő énekek, elgondolkodtató és építő főelőadás, csoportos beszélgetés, új barátságok, számháború, focibajnokság.
És miért érezhettük magunkat sokszor egy fesztiválon? Éjszakába nyúló koncertek, táncházak, előadások világi témákról, vetélkedők, hosszú sorok a zuhanyzók előtt.
Szóval lehetett válogatni, este tombolni a nagyszínpad előtt, másnap délelőtt elcsendesedni – ugyanott. Talán pont e sokszínűség miatt szeretjük annyian a Csillagpontot.
Ha visszagondolunk az ideire, talán sokunknak ez a rövid ének jut eszünkbe:
Jó az Úrban bizakodni, jó az Úr.
Ne félj, és bízz Benne, jó az Úr.
Gáspár Dániel
