MEKDSZ TT margójára
Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, hatalmas áldásként vettem Istentől, hogy ott lehettem Siófokon, és megélhettem, hogy Isten kimozdít, átformál és „helyre rak”.
Csak egy gondolat a sok közül, ami még ma is él bennem…
Kétféle küldetés lehet, és sokan leragadnak/unk az elsőnél, az „árnyékküldetésnél”. Az árnyékküldetés, melynek közepén ÉN állok. Az én boldogságom, az én boldogulásom, az én szükségleteim, az én terveim, az én jólétem az idegen helyen.
Istentől vett küldetés, melynek közepén az áll: ÉN hogy lehetek áldássá MÁSOK számára. Isten nevének, hogy tudok hírnevet szerezni. „Életünk célja, hogy Isten valóságát meglássák bennünk.” Mindig szem előtt tartva, hogy MISSZIONÁRIUS VAGYOK OTT, AHOL VAGYOK.
Ez a munka pedig fáradsággal jár. Ha áldás akarsz lenni, az drága lesz. Bele kell fektetned energiát, pénzt, erőt, időt, szeretet…
„És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.”Jer 29:7.
Azóta elkezdtem tudatosan is ezen dolgozni, olyan dologba fogni, amit eddig nem mertem/akartam megtenni. Imádkozhattok értem, hogy kitartó legyek és bölcs! 🙂 Köszi!
Erzsébet
