Ezer gondolat jár most a fejemben. Ezer gondolat, amely nem jó se kifogásnak, se magyarázatnak. Mégsem tudok mit mondani. Hiába kérdezem magam, mit kéne szólnom, csak a megértő csend jut az eszembe. De valahogy ez most kevés, mert hiába minden lépés, Isten nélkül mind semmit sem ér.
Csengjen a szó!
Ma még némaság járja át füleinket
Ma még ki szól leölnék mikor éreznek
Ez kell nekünk? Ez az élet?
Ha ez kell nekünk, miért éljek!
Fáj az igazság, fáj ha nem igaz
S ha képembe üvölt ezer néma gaz.
De egy van mindenek felett
Egy, kinek szava mindent eltemet
Fájdalmat, rosszat, néha jót is a még jobb jóért
nekünk Ő kell semmi más
Mint szenvedés a fehér hóért.
Most megint csend van, de legbelül éhezek
Most megint tél van, nézz rám, fázok, szenvedek.
Ma még némaság járja át a szíveket
de Ő ajtót nyit, s dobogva újjáéled bennünk
a Remény, a Szeretet.
Szolga Zsuzsanna
