Idén ismét Kovácspatak adott otthont a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház legnagyobb ifjúsági rendezvényének. Több mint kétszázan gyűltünk össze öt napra. „Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell járnod“ (Zsolt 32,8) – hangzott a tábor vezérigéje.
Amikor az ember olyan rendezvényre megy, aminek ott bábáskodott a születésénél, akaratlanul is elfogult és büszke, ha azt látja, hogy az átbeszélgetett, -tervezgetett éjszakák, sok ember munkája és egymásnak feszülése nem volt hiábavaló.
Jó volt figyelni, ahogy a helyére került lassan minden: a beülŐ kávézó apró papírvirágjai, a nagysátor tartószerkezete, az imasátor oldalán a bizonyságtételek, a röplabdázók leütései, a dicsőítő zenekar akkordjai, a baráti kézfogások és bokák, a tekintetekbe a nyugalom és az öröm.
Schlingloff Sándor előadásai közelebb vittek ahhoz, miért is érdemes ma keresztyénnek lenni, Édes-Fogarasi Tünde Csilla és Salánki István az esti evangelizációkon erősített meg minket. „Amit személyesen kaptam, az az, hogy ha leteszem a terhem, ne vegyem fel újra, mert hajlamos vagyok elsírni a bánatom, kicsit megkönnyebbülni, de meg nem bánni, s le nem tenni. De most ez sikerült, és felszabadult vagyok és mosolygós, boldog, ami évek óta nem voltam.“(z)
Az egyik legnépszerűbb programpont talán az élő könyvtár volt, ahol egy-egy órára kikölcsönözhettünk és beszélgethettünk fiatal házaspárral, anorexiás lánnyal, nagycsaládos édesanyával, drogfüggésből vagy okkultizmusból szabadult srácokkal, keresztyén
vállalkozóval és még jónéhány, izgalmas „könyvvel“. „Nekem külön élmény volt az élő könyvtár, és hálás vagyok hogy mind az >>olvasók<< és mind a >>könyvek<< részéről is sok pozitív visszajelzés érkezett. Az előadásoknak, azt hiszem, sikerült mindannyiunkat kimozdítani a jó kis keresztény sablonokból. Örülök a sok őszinte beszélgetésnek Istenről, hitről, mélységekről, egymásról." (zs)
Lelket edzett az imasátor, testet a sportversenyek, a túrák. A délutáni és esti beszélgetésekben terítékre került többek között a cigánymisszió, a szerelem kémiája, a keresztyén művészet, az apologetika, a gyász, a depresszió, a függőség problematikája.
A táncházban mindenki felszabadultan próbálgathatta a moldvai táclépéseket, a tábortűz melegénél jó volt együtt énekelni. Lehetetlen lenne mindent felsorolni.
Az alkalmat közös istentisztelet zárta, ahol a tábor főszervezője, Süll Tamás hirdette az igét. „Ha az ember úton van, olykor meg kell 
állni megpihenni és körbenézni. Valóban meglátni magunkat és másokat. Az idei élesztőn ezt megtehettem. Ráláttam az elakadásaimra. Kérdéseket és válaszokat is kaptam, hogy hol is tartok valójában az Isten felé vezető úton. Mindeközben fiatal és lelkes, életvidám és kedves, nyitott és őszinte emberek szemében nézhettem. Szépséget láttam mindenfelé, akár a tájra, akár az emberekre néztem. Olyan a szemnek és a léleknek egyaránt kedves történéseket, melyekben könnyű észrevenni a csodát, magát Istent.“ (m)
Köszönet azoknak, akik imával, böjttel, munkájukkal, anyagiakkal vagy egyéb módon támogatták a rendezvényt. És elsősorban hála Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékaiért. Két év múlva újra találkozunk.
Vaszily Tímea
