Utazás, megérkezés, kicsomagolás, gyülekező, áhítat, előadás, szervezés, fejcsóválás, ötletelés, problémák, megoldások, újabb kérdések, játék, teázás, imaközösség, beszélgetések, imasátor, program, kisfilm, csomagolás, hazaút. Ha szavakban kellene összefoglalnom a második munkatársi hétvégét, talán csak ennyi lenne. Jogos a kérdés, tényleg csak ennyi volt? Nem. Ennél jóval több.
Péntek este az alistáli imaházban elsők között hallhattuk Dobai Julcsi előadását (az Imasátor koordinátora) arról, hogy mi minden befolyásolja születésünktől kezdve az életünket, személyiségünket. Sőt, már előtte is. Vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyen nyomokat hagy bennünk, még ha nem is tudunk róla, hogy mondjuk nem kívánt gyermekként születünk. Vagy, hogy hogyan fejlődik a jellemünk, ha életünk első éveiben nem kapunk elegendő odafigyelést, szeretetet? Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam ezen a hétvégén, hogy mindennek megvan a maga következménye. Annak is, hogy milyen utat választunk. Hogy a csalódásaink után teszünk-e belső fogadalmakat, amelyek később kőszívünk falainak az építőkövei lesznek, vagy igyekszünk megbocsátani azoknak, akik bántottak minket. Vajon képesek vagyunk a jó út kiválasztására? A megfelelő cél megtalálására?
A szombati nap nagy része aztán már csak magáról a táborról szólt. Megoldásokat kerestünk a felmerülő problémákra, ötletbörzét tartottunk az Imasátorról. Majd vasárnap délután, hosszas alkudozás és tervezés után a programot is sikerült tisztáznunk. Amint az aznap délután felvett kisvideóból is kiderül, rengeteg érdekes programot tervezünk, és talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez mind csak töredéke annak, ami ránk vár majd a táborban. Egy dolog az, hogy mi tervezünk, de az Úr fogja véghezvinni a dolgokat. És Ő mindig jobbat ad annál, mint amit mi el tudunk képzelni.
Életünk útja tele van meghatározó támpontokkal. Úgy hiszem, az idei élesztŐ is ilyen lesz. Egy meghatározó mérföldkő az életemben. És ha eljössz, a Tiedben is az lehet.
Bugyi Ági
