Vasárnapi imaóra – 2012. november 25.

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését"
Igen, DE...

• én most olyan gyengének érzem magam
• én most nem vagyok közel Istenhez
• én most túl elfoglalt, leterhelt vagyok
• én mostanság csak magam körül forgok....vagy legalábbis alkalmatlan vagyok. Nem tudok most Istenről beszélni, másokért imádkozni.

Ha az érzéseinkre hagyatkozunk, nagy valószínűséggel ritkán fogjuk magunkat a toppon (hitbelileg) és alkalmasnak érezni. Én legalábbis.
A passzivitásunkkal pedig talán tudtunk nélkül is nemet mondunk az Isten adta lehetőségekre. Ő már mindent belénk helyezett, hogy elvégezzük a feladatunkat, csak ezt sokszor nem tudatosítjuk és inkább a hiányainak nézzük.
Biztatásképpen annyit, hogy mikor a legüresebbeknek érezzük magunkat, akkor tudja bennünk a legtöbb helyet elfoglalni az Úr!
Imádkozzunk először azért, hogy Isten mutassa meg kinek és milyennek lát minket (akár igén át is kereshetjük), hogy ne a sátán hazugságinak higgyünk.
Másodszor imádkozzunk a lehetőségekért, hogy lássuk meg mit tehetünk akár a legközelebbi alkalmon (legyen az tinihétvége, ifi, családi ebéd, nagyszünet az iskolában...) és azért, hogy ha meglátjuk, ne féljünk megtenni. Isten az, aki cselekszik, nem rajtunk múlik, de mi vagyunk az eszközök.
"Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak a megjelenését."
--
You make all things work together for my good
/Jesus Culture: Your love never fails/

Az IMAsarok csapata nevében: Senkár Szabina