Valódi? - I. Tinihétvége 2019 :: Fiatal Reformátusok Szövetsége

Valódi? – I. Tinihétvége 2019

Időpont:
2019. május 3. 17.00, pén–2019. május 5. 14.00, vas

Helyszín:
Bátorkeszi
Bátorkeszi

Térkép betöltése...

 

Így telt a Tinihétvége

Egy hétvége, ami kiránt a mindennapok monotonitásából. Szuper közösség, játékok, beszélgetések, zene, és a legjobb, hogy közelebb kerülhetsz Istenhez és jobban megismerheted magad.

Az egész pénteken kezdődött. Ahogy megérkeztem, a már ismert mosolygós arcok fogadtak. A délutáni játéknál a még nem ismert arcokhoz is nevek társultak. Aznap és másnap is volt dicsőítés, ahol jobbnál jobb dalokat énekeltünk. Bevallom, ez a kedvenc programom. Voltak csoportbeszélgetések, ahol különböző témákat tárgyaltunk ki, egyben a hétvége fő témáját is, a hitelességet. Volt külön fiús és lányos beszélgetés, szombaton pedig voltak workshopok. Én a mai lelkészek dolgairól, feladatairól hallottam interaktív előadást, ahol mi is elmondtuk, szerintünk mi a dolga egy mai lelkésznek, milyen egy mai lelkész.

A kinti programok kicsit korlátozva voltak az időjárás miatt, de amikor pont nem esett, játszottunk, és kincskeresés is volt. Nekem nagyon tetszett, mert csapatban dolgozhattunk és ezáltal jobban megismerkedhettünk (mi lettünk a harmadikok).

A hétvége témája a hitelesség volt. Mikor először megkérdezték tőlem, hogy szerintem ki a hiteles ember, lefagytam. Nem tudtam rá válaszolni. Milyen a hiteles ember? Én hiteles ember vagyok? Az értelmező szótár szerint a hiteles ember az, aki igaz és valódi, akiben meg lehet bízni. Ahogy elgondolkodtam a kérdésen, rájöttem, hogy szerintem a hiteles ember az, aki ha hibázik, félre tudja tenni a büszkeségét, és be tudja vallani, hogy igenis hibáztam. És igen, arra is rájöttem, hogy én sokszor nem vagyok hiteles…

A hétvége során sok bizonyságtételt és áhítatot hallhattunk, amikből tanulhattunk és magunkra ismerhettünk. Jó mások hitéletének történeteit hallani, mert mi is épülünk általuk.

Vasárnap templomban voltunk, ahol egy keresztelőnek is szemtanúi lehettünk. Egy kicsit később könnyes búcsút vettünk egymástól, testileg egy kicsit fáradtan – lelkileg viszont teljesen feltöltődve – mentünk haza abban a tudatban, hogy nemsokára Tinitábor.

A hétvége alatt sokat beszélgettünk, akár most megismert, új emberekkel vagy vezetőkkel, akár a tábor óta nem látottakkal. Sokat nevettünk és hülyéskedtünk, egyszerűen jól éreztük magunkat. Én legalábbis nagyon jól éreztem magamat, és ezt köszönöm mindenkinek. Egy kis időre elfelejthettem az iskolai feladatokat, és erősíthettem hitemet.

„Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Mt 21,22).

Farkas Emma

Még senki nem szólt hozzá...