Vasárnapi imatéma: azért az 5ért..:)
Sziasztok,a heti imatémás körlevélben már lassan egy éve "megszoktuk", hogy ott van a felhívás, a 3 perces imára a közép- és kelet-szlovákiai gyülekezetekben élőkért, ill. a 2014-es ÉlesztŐ-ért. Bizony jó, ha ezt nem ugorjuk át, főleg, ha jelezhetjük nektek, hogy elkezdtük lefoglalni a 2014-es ÉlesztŐ helyszínét Gömörben. Találtunk is egy csodálatos helyet Kopárhegyen (Krokava).
Arra kérlek, hogy kezdjünk konkrétan már most imádkozni, könyörögni azért, hogy Isten tenyerén hordozza a szervezést (pl. szerződésmegírások, szervezési részletkérdések...) és ezt mind most, még az idei nyáron... mindezt azért, mert hiszem, hogy igaz az, hogy "Ember tervez, Isten végez" olyan értelemben, hogy a mi feladatunk felelősséggel tervezni, és az Úr kezébe helyezni.
Az imádság mellett pedig javaslom, hogy "tűzz ki" 5 olyan embert, aki nem volt még ÉlesztŐ-n, vagy más ifi alkalmakon, és lehet, hogy istentiszteleten sem sűrűn vannak ott, de megszólítod őket, és imádkozol értük, és megpróbálod elhozni őket... egy év időd van, micsoda LEHETŐSÉG!!! Tegyük magunkat is próbára!
Engedjük szívünkhöz szólni az Úr szavát:
"Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét" (Hóseás 10,12).
"Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel" (Kolossé 4,2–5).
Köszönettel és öleléssel: süll tomi
És a múlt héthez kapcsolódóan egy gondolat, amit köszönünk!
Kedves Imaharcosok!
Szabó Viktor vagyok, és évek óta kapom a hírleveleiteket. Noha nem vagyok aktív tagja az imakörnek, mindig szívesen olvasom a
gondolataitokat.
A legutóbbi hírlevéllel kapcsolatban egy történet jutott eszembe, amit nemrég egy indiai lelkipásztortól hallottam:
Régen, amikor India uralkodói katonái kíséretében vadászni indultak az őserdőbe, egy fiatal fiút állítottak csapatuk elé, akinek az volt a
feladata, hogy tapsoljon, és így ugrassza ki az erdő mélyén lopózó fenevadakat. A rátermett vadász azzal bizonyította ügyességét, hogy
amint egy oroszlán vagy egy tigris a fiúra támadt, megölte a vadat – mielőtt az ölte volna meg a fiút.
A mi életünkben is vannak ilyen "tapsoló fiúk" (sokszor a hozzánk legközelebb állók), akik akár szavak nélkül, puszta megjelenésükkel is
képesek kihozni belőlünk a "fenevadat" - pont ahogy Eszter írta az e-mailben.
A lényeg azonban ez: Ne öld meg a tapsoló fiút! Nem ő az ellenséged – hanem a vadállat...
