Kedves kitartó Imádkozók,
A dolgok annyira gyorsan természetessé tudnak vállni, hogy még azt is elfelejtjük, hogy mennyire hálásak vagyunk, pedig ezt a hálát még ki is lehetne Valaki felé mutatni.
Igen elég közhelyesnek hangozhat újra és újra azokat a dolgokat ismételgetni, ami már rég megvan (főleg, hogy az jobban a szemünk előtt van, ami még nincs), de Isten a szívet nézi és a hálás szívnek pedig biztosan nagyon örül. 🙂
Egy kissé bizarr példa az életemből:
- Nekem manapság az internet az az egyetlen módja, hogy összekössem magam a szeretteimmel. Ha nincs, akkor jön a pánik. 🙂 (na jóó enyhe túlzás) Na de azért lássuk be, hogy elég vicces azt hallani, hogy valaki rendszeresen hálát ad az internetért. Pedig kedveseim...:):)
De ott van az étel, család, társ, az hogy még tart a kegyelmi idő, hogy szolgálhatunk, hogy fontosak vagyunk, mert a test tagjai vagyunk, az emberekért akikre számíthatunk...és még sorolhatnám...
Olyan természetes az, hogy mindig van megoldás?
Én biztos vagyok benne, hogy nem lesz elég az az egy óra, hogyha tényleg beindul a hálaözön. 🙂
Áldott alkalmat kívánok az Úrral nektek, biztos vagyok, hogy nagyon megfog lágyulni a szívetek.
A végére pedig egy kis ígéret:
"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását."
Zsolt. 50,23
Szeretettel, Abigél
u.i. 3 PERC
