Vasárnapi imaóra – 2012. június 10.

Időpont:
2012. június 10. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Sziasztok,
egyszer valamikor régen egy alkalmon feltették nekünk a következő kérdést a következő történetbe/helyzetbe ágyazva.
Képzeld el, hogy az Úrral élsz, az életed virágzik, egyre inkább teljessé lesz. S akkor megszólítanak egy ajánlattal, hogy ezt meg azt kéne lopni/csalni/hazudni/hallgatni (a történet lényegét tekintve mindegy), s ennek fejében pedig kapsz egy nagyon nagy rakás pénzt. Vagy autót. Vagy lakást. Vagy mindent.
Csak most az egyszer.
Képzeld el az egyik kezedben a bibliát a másikban pedig a pénzt/autót/lakást/nyaralókat/stb.
Melyiket választod? Csak most az egyszer, aztán már megint szépen az Úrral élhetsz.
Te melyiket választanád? Őszintén. Mi a szíved legmélyének a válasza?
Sokszor eszembe jut ez a kérdés, pedig már 10 év is eltelt azóta, hogy elhangzott.
(érdekességképpen a mai szlovák parlament egyik képviselője, az egyetlen evangelizátor tette fel anno ezt a kérdést)
Milyen a jellemünk? Mi/Ki formálja? Mivel/kivel töltöm a napjaim nagy részét?
Ha rajzolsz egy kört, felosztod 24 cikkelyre – amik az órákat jelképezik – s különféle színekkel besatírozod mennyit alszol, eszel, utazol, tanulsz/dolgozol, sportolsz, beszélgetsz/chatelsz, internetezel, hallgatsz zenét, tévézel – mindent úgy átlagosan – mennyi idő jut naponta az Istennel töltött kettecskén időre?
Őszintén…
Fontos, hogy ki és mi és milyen irányba befolyásolja a jellemünket. Hát ezt vigyük most az ÚR elé, a mi és mások jellemét és annak fejlődését.
S most egy másik történet Bob Gasstól, aki a “Mai Igét” írja.

„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12,22)

George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest. Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.

A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembe nézni önmagammal. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed. Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell félned visszaemlékezni, mit is tettél!

*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.

Sok-sok szeretettel
az imasarok csapata nevében: Julcsi

Még senki nem szólt hozzá...