Tinitábor 2018

Időpont:
2018. július 28. 14.00, szo–2018. augusztus 2. 10.00, csü

Helyszín:
Rimakokova
Kokava nad Rimavicou

Térkép betöltése...

Beszámoló

2018 július 28-án kezdetét vette a minden évben slágernek számító Firesz Tinitábor. Vezetők és résztvevők karöltve vágtak neki a tábor első délutánjának, miután ismét köszönthették a rég nem látott arcokat. De hogy mire is vállalkoztak?

Nem is nagyon tudhatták, hiszen csak egy sokat sejtető mottó és a hozzá társuló plakát volt számukra ismert a tábor kezdetéig. Na meg persze az, hogy ki kivel szeretne aludni egy szobában. 😊

„KIFELÉ!” …hát ez lenne az. A mottó… Kifelé igen, de miből? A világból? A komfortzónából? A számítógéptől? A szülő unszolása miatt? A táborban valami másról volt szó…

A téma 5 nap alatt vezetett minket kifelé az „életünk házából”.

Az első nap a saját szobánkról beszéltünk. A belső világunkról, amit olyan félőn tárunk fel mások előtt. Isten előtt… Néha még saját magunk sem vagyunk tisztában azzal, hogy kik is vagyunk igazából, ott legbelül. Hogyan van berendezve ez a szoba? Minek van helye? Tudunk-e rendet tartani, és végül pedig…: Mire van igazán szükségünk ebben a szobában? Kire?

A második nap eljutottunk a fürdőszobába. Itt olyan kérdésekkel találkoztunk, amelyek elvezethettek minket arra, hogy szükségét érezzük a tisztulásnak. A tisztaságnak. A mindennapi megújulásnak. És Jézus megtisztító vérének. Ahogyan a fürdőszobában is megtisztálkodik az ember, ugyanúgy a lelki életünkben is szükségünk van megújulásra, felfrissítő vízre és ápolásra.  😊

Nincsen ez másképp a táplálkozással sem. A harmadik nap így nem nehéz kitalálni, hogy hol kötöttünk ki… igen, a konyhában. 🙂 Arról volt szó, hogy hasonlóan a testi táplálkozáshoz, szükségünk van a lelki táplálékra is, viszont azt nem mindegy, hogy honnan merítjük. Azokkal a táplálékokkal szeretnénk jóllakni, amiket Isten adott, vagy azokkal, amiket a világ. Szóval felpakoltuk magunkat (persze azokkal, amit Isten adott).

…innen már csak egy lépés választott minket el attól, hogy indulásra készen, testileg és lelkileg is felfegyverkezve nekivágjunk annak, amit Isten a Kinti világban nekünk elkészített. Ez viszont egy fontos lépés volt. A negyedik nap, a küszöb. Vajon szükségünk van még több táplálékra, jobban meg kell ismernünk a belső szobánkat? Tisztulásra van még szükségünk? Most még a küszöbön vagyunk, újra visszatérhetünk és meríthetünk… Viszont, ha már készen állunk kilépni az ajtón, akkor felvértezve az eddig kopottakkal, nekivágtunk az 5. napnak.

…és KILÉPTÜNK. Kiléptünk a házból, hisszük, hogy egy olyan ösvényre, ahova Isten szeretné, hogy kilépjünk. Kicsit talán jobban megismerve magunkat, a vezetőket, a többi táborlakót, és hisszük, hogy talán Isten akaratát is, elindultunk egy olyan ösvényen, amelyet bár nem ismerünk, de ha Ő vezet, akkor az Ő nyomát szeretnénk követni… így közben elindultunk hazafelé is. Mármint tényleg… 😊

…hogy mit hagytunk még magunk mögött Rimakokován a Chata Hámorban? Egy felejthetetlen hetet, kismillió buzdító üzenetet, áldott dicsőítéseket, energiával teli játékokat, kreatív csoportos foglalkozásokat, felejthetetlen beszélgetéseket, pár szükségtelen tárgyat, pár liter kifröcskölt vizet, izzadságot… és sok más egyében túl egy bár kifáradt, de szintén boldog vezetői csapatot. 😊

Édes Bence

 

Még senki nem szólt hozzá...