:: Fiatal Reformátusok Szövetsége

Időpont:
2018. március 25. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Kedves Imaharcosok!

Rájöttem, hogy a várakozás nem az erősségem.
Az elmúlt időszakom, ami alatt az elmúlt 7 hónapot értem, maga volt a bizonytalanság. Új városba, új országba költöztünk, és ez azzal járt, hogy sok meglehetősen stabil pontot hagytunk hátra az életünkből. Jó darabig úgy éreztem, most valahogy nagyon letértem az Úr útjáról, nem találom hozzá a kapcsot, és bárhogyan próbálkozom, valami tompítja az érzékszerveimet, mert egyszerűen nem hallom őt.
Beköszöntöttek olyan gondolatok, mint például: -Biztos az én hibám… Nem teszem eléggé oda magam… Ezer más dologgal foglalkozom, amikről azt gondolom, hogy fontosabbak. És azt kell hogy mondjam, ez a teljes némaság az Úrral való kapcsolatban bár nem olyan szembetűnő pár napig, ha éppen elragad téged a mindennapok sodrása, de ha otthon csücsülsz, munka, jövőbelátó kristálygömb, és halvány fogalom nélkül, hogy merre tedd meg a következő lépést, na ekkor nem jön jól ez a csend.

Ez az a fajta csend, amit pánik követ.

Isten viszont ígéretet tett nekünk, nem egyet, és nem is kicsit. Ezért még “Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát.” (1Tim 2,13)

Meg kellett értenem, hogy ez mind az Úrralegyüttjárás csomag része. Amit nap mint nap tanulnunk kell, minden egyes embernek újból és újból,

Szelídség, türelem, bizalom. “Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)

“Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!
Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!
Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért!
Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten! (Zsolt 31, 1-5)
+ 25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!”

Azóta már jelentősen megváltozott az életem, a bizonytalanságot felváltotta a hektikusság és a pörgés, és még csak nagyon halkan, de merem mondani, hogy hálás vagyok az elmúlt időszakért az Úrnak, mert Ő tanított, én pedig tanultam valami egészen újat.

Szóljon a vasárnapi ima az Istenbe vetett bizalomról, türelemről, és arról, hogy merjük megosztani, elengedni, átengedni a félelmeinket az Úrnak.

Záró gondolatként Pilinszkyt idézem: “Kishitű az, aki nem mer félni, míg hívő az, aki minden félelem ellenére hiszi és tudja, hogy még a rettegéssel tele világban is az a szelídség a legfőbb pásztora, amelynek egy beterelő mozdulata elől semmi és senki nem tud kitérni.”

Csodás napot,
Hanna

Még senki nem szólt hozzá...