24 órás IMALÁNC Téli tábor :: Fiatal Reformátusok Szövetsége

24 órás IMALÁNC Téli tábor

Időpont:
2019. január 20. 00.00, vas


Térkép nem érhető el

„Szelebréjsön”

Sziasztok 🙂

„Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, mint a szent összegyülekezés alkalmait. Mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot, és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint, az Úr nyugalomnapjain kívül, az ajándékokon, minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adtok az Úrnak.“

/3Móz 23, 37-38/

Egy ideje az él bennem, hogy csendbe szeretnék lenni és tanulni azoktól az emberektől, akik már régebbtől járnak Istennel, ha úgy tetszik: hagyni őket beszélni, még akár helyettem is.

Minekutána viszont két napja nyolc órája és kb. úgy tizenegy perce olvastam pár verset Mózes harmadik könyvéből, amit szeretnék veletek megosztani, ezért egy kis időre „pauzálom“ a fenti kikötésemet.

Ez a 23 igevers (meg úgy általában a 3Mózes) nagyon megragadott, pedig eléggé lekonyultak a füleim, amikor megláttam, hogy ennyi rendeletet, szabályt, leírást és egyéb „ennyit“ kell olvasnom ENNYI versen keresztül. Főleg, hogy Mózes második könyvében a templom építésének folyamata sem valami üdítő kis téma… De az volt bennem, hogy rendben! – Legyen! Nincs véletlen, főleg nem Isten könyvében /vagy mondhatnánk azt is, hogy Isten bestsellerében – ezt csak így margóra/. Olvastam és közben olyan gondolataim támadtak, hogy: „Ejha, ez aztán a szeánsz! Ezeknek az embereknek az Istennel való találkozásuk egy szeánsz, egy megszentelt idő, amire nem sajnálják az időt.”

Ahogy olvastam tovább Isten kijelentéseit, meglepett, ahogy pontosan megadja, hogy melyik napokon ne dolgozzanak, azt hogy mikor és miket áldozzanak neki, és hogy mely napon emlékezzenek meg a kijövetelről, azt hogy ünnepeljék majd meg a későbbi korokban. A sokadik ilyes mondat után azt mondtam:  – „Mi most miért nem tartjuk ezeket? Nekünk nem kéne ezeket a rendeleteket betartani vagy, hogy is van ez most? – ekkor rögtön jött egy mondat a fejecskémben- „De hisz mi ezt megtartjuk. Nem kell konkrétan arra gondolnom, hogy szó szerint úgy tartsuk azt be, hanem arra a mondatra, ami azt mondta, hogy: „Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az Úr ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással.“mikor hívunk bennetek és egymást a közös alkalmakra, akkor tulajdonképpen pont ezt tesszük, félretesszük a tanulnivalót, a munkát, a túlórát, a szabadidőt és az egyéb programokat, hogy egy kicsit együtt legyünk és ünnepet tartsunk.

Úgy pár napra rá, hogy ezt a részt olvastam a Bibliában egy beszélgetés során elhangzott egy olyan mondat, hogy: „Mi sem ismerjük annyira egymást.“ (Ennek a mondatnak a rövid magyarázata az lenne, hogy azok, akik vagyunk például a Fireszben, nem ismerünk minden egyes személyt tüzetesen és közelről.)

A beszélgetés után feltettem magamban a kérdést, hogy „De akkor mégis miért csináljuk? Miért utazunk sokan órák hosszat, hogy eljussunk egy-egy helyszínre? Sokan miért vállalják a munkájuk és családjuk mellett azt, hogy önkénteskedjenek? Akik messze tanulnak, azoknak miért éri meg egy-egy hétvégére utazgatni? És miért az a sok minden?

Isten miatt?

Ezt most kérdezem, mert senkire nem akarom ráerőltetni a véleményem. De szerintem Isten miatt van. Persze nagyon sok kincs van még a szervezeten belül, és ki-ki maga tudja ezt nagyon jól, de szerintem mindközül az Isten dicsőítésének az „lehetősége“ a legnagyobb. Természetesen ezzel nem szeretném megbántani sem a szerelmeseket, sem a jó barátokat, dolgozókat, de amikor hazamegyünk, akkor ezekből a kincsekből egy részt vihetünk magunkkal. Mindenki azt, amit ő átélt, de ugyanakkor Istent, mint egészet visszük haza. Istent, mint Teljeset.

Sokáig nem értettem, hogy Isten miért kéri azt, hogy dicsőítsük őt. Aztán ebben a pár napban a magam módján megérthettem azt is. Amikor Istent dicsőítjük felszabadulunk, örömet és más földi jókat érzünk, ez azt jelenti, hogy Isten azért kéri, hogy dicsőítsünk, hogy azáltal mi is épülhessünk lelkiekben, nekünk legyen abból „hasznunk“. Merthogy az ott megélteket elkonzerválhatjuk rosszabb időkre is akár, mint erőforrást.

Ezt szerettem volna megosztani. Tudom, hogy hosszúra sikeredett és már most köszönöm a kitartásodat, hogy eddig elolvastad, de lenne tőled még egy kérésem. Őszintén szeretném, ha minél többen összegyűlnénk s együtt tudnánk imádkozni most vasárnap egy imaláncot alkotva az idei Téli táborért, s egymásért, valamint a közelünkben működő ifi csapatokért, vagy azokért, amik még alakulóban vannak. Szeretném, ha te is köztük lennél!

Ezen a linken: https://doodle.com/poll/uvzrgmh3pdax584e beírhatjátok a neveteket, vállalva, hogy abban az órában imában álltok az Úr előtt. Mivel egy közösség vagyunk az előttünk való, és a minket váltó emberért is imádkozzunk, mondjunk áldást életére! 

Néhány konkrét imakéréssel fordulnánk széles közönségetek elé:

  • elsőként a hálánkat és köszönetünket mondjuk el Istennek, azért ami épp a szívünkön van
  • imádkozzunk azokért, akik már sokadszorra teszik oda magukat, hogy ők újult erőre kapjanak, valamint azokért, akik most először állnak munkatársként a feladatokba – s azért, hogy mindnyájan biztos lábakon megharcolják meg a hitharcokat
  • a támogatókért
  • a résztvevőkért, hogy mindenki valami személyes üzenettel térjen majd haza
  • a szervezésért, mert most egy újfajta szervezési modellben dolgozunk, és hát minden, ami új, az időközönként előhozhat új problémákat, buktatókat
  • az előadónkért, többi szolgálóért, akik saját tapasztalataikat fogják köztünk megosztani
  • hogy az egész tábor a Lélek által legyen vezetve, hogy Isten akaratát keresve álljunk be az Ő tervébe
  • imádkozzunk azokért, akik nehéz döntések előtt állnak és válaszokra várnak
  • kérjük, hogy Isten mutassa meg, hogy még miért kéne imádkoznunk – mielőtt elrebegnénk az „áment“, hallgassunk kicsit és várjunk az Úrra.

Köszönjük!

Noémi a „téli táborosok” nevében

A link még egyszer: https://doodle.com/poll/uvzrgmh3pdax584e

Még senki nem szólt hozzá...