24 órás imalánc – 2013. március 10. – “Uram, taníts imádkozni…”

Időpont:
2013. március 10. 00.00, vas–2013. március 11. 00.00, hét


Térkép nem érhető el

HOGYAN IMÁDKOZZUNK?

„(Az imádkozásnál) nem a teljesítmény a lényeg, hanem a jelenlét.”

„Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7)

Használd ezt az időt arra, hogy egyszerűen figyelsz az Úrra. Bátorít téged? Buzdít? Vezet? Maradj csendben és figyelj. Imádkozz: „Uram, taníts figyelmes hallgatóvá lennem.” Az imádságnak ez az egyik legfontosabb része. Az Úr mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra” (Jn 10,27). Ha mint keresztények őszintén növekedni akarunk az Úrral való kapcsolatunkban, találnunk kell egy csendes helyet, ahol távol vagyunk a zavaró zajoktól, és egyszerűen csak figyelünk az Úr szavára. Az Úr sokkal jobban vágyik szólni hozzánk, mint amennyire mi vágyunk hallgatni Őt. Ő a szeretet Istene, és a szeretet vágyódik a közösségteremtésre és a kommunikációra. Mindig legyen kezed ügyében papír és ceruza és várd, hogy szólni fog hozzád. Segít, ha az értelmed lenyugodott, a szíved nyitva, lelkiismereted tiszta és az Úrra irányítottad minden figyelmed. És ha olyan ember vagy, mint amilyenek a legtöbben vagyunk, szükséged van egy kis bátorításra az Úrtól. Mondd együtt Sámuellel: „Szólj, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,10). Ahogy szavak vagy gondolatok kezdenek ébredni elmédben, írd le őket. Több mint valószínű, hogy a szerető bátorítás, a remény, a gyógyulás szavai az Úrtól származnak. Minél bensőségesebb időt töltesz imádságban és bibliaolvasással, annál inkább növekedni fog képességed, hogy halljad Őt beszélni hozzád napközben is ügyes-bajos napi dolgaid közepette. Végezetül igaz az is, hogy a szeretetnek nincs szüksége szavakra. Isten a csendben is nagyon szeret téged.

és egy jó összefoglalás arról, ahogyan NE imádkozzunk…

Sziasztok!

Mostanában olvasgatom Daniel Pastirčák Zdravé telo v kóme c. könyvét  [ ajánlom 🙂 – köszi Zsófi és Sanyi 😉 ]  – ezen belül is az imáról szóló részt… és mivel sok dolgot találtam benne, ami elgondolkodtatott, gondoltam a mostani imatéma szólhatna megintcsak magáról az imáról 🙂

Csak egy dolgot szeretnék most kiragadni a “témakörből” ill. az író szavaiból … vegyétek rezervával, mert ez az a rész hogy hogy “ne” imádkozzunk, és persze nem erről szól az egész, viszont szerintem segíthet a következő pár gondolat, hogy egy kicsit megkönnyebbüljünk és erőinket a helyesebb irányba tereljük… és megtudjuk igazából hogy imádkozzunk…

“Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.”

Más fordításban:

 “Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint azok, akik nem ismerik Istent, és azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor ismételgetik. Ne utánozzátok őket! Mennyei Atyátok jól tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle” (Mt 6,7–8).

“…nem kéne alávetnünk magunkat annak az egyszeri elképzelésnek, hogy minél sürgetőlegesebben és részletesebben fogjuk Istent informálni a mi dolgainkról, annál effektívebb lesz az imánk. Olyan Isten, aki hagyná magát rákényszeríteni arra, hogy a mi elképzeléseinket teljesítse, nem létezik. Isten az ő csodáit szabadon végzi, a saját elgondolásából. Az ilyen ima pogány, az isteni erőket azért keresi, hogy saját limitált elképzeléseibe fogja be azokat…
Jézus intése egy olyan tévhitet is érint, ami a mai napig sokszor a kereszténységben is megtalálható… hogy minél hosszabb ideig imádkozunk, minél konkrétabban formáljuk meg imakéréseinket, annál hathatósabb lesz az imánk. Egy érdekes Isten-képet rajzol ez meg, aki vagy elfeledkezett a teremtés egy részéről vagy meghűlt szeretetében. Az imában informálni és motiválni kell őt, hogy az elhanyagolt ügyben halasztás nélkül cselekedjen. A forróvonalon keresztül elmondani: “Figyelj, ezek és ezek a problémák. Így és így kéne őket megoldanod.”
Egyes könyvek egyszerű utasítást adnak: 1. Konkrétan kell megfogalmazni mit akarunk, hogy az ima hatása mérhető legyen. 2. Az elérni kívánt célt állandóan Isten elé kell tárni 3. A lehető legélethűbben, legplasztikusabban elképzelni, hogy Isten meghallgatta az imát, kétség nélkül elhinni. 4. Abban a hitben, hogy a dolog már megvan, Istennek hálát adni.
De ez nem ima, figyelmeztet Jézus. Isten tudja, mire van szükségünk. “Minden imánk már a teremtés előtt meg lett hallgatva” – merte mondani C. S. Lewis utolsó könyvében. Meghallgatásra találni annyit jelent, mint újra teljesen tudatosítani, hogy Isten öröktől fogva tudja, mire van szükségünk és teljes javunkat akarja. Az ima egy olyan cselekedet, mellyel átadom magam az “isteni folyamatnak” – mindennek ami történt, történik és történni fog.”
Nos, lehet vitatkozni, gondolkodni……..Volt amikor én is hasonlóképpen imádkoztam. Legalábbis újra és újra ismételgettem a dolgot, hogy annál jobban / biztosan meghallgatásra kerüljön… mondjuk meghallgatásra is került..tudtommal…:P és örültem is ennek, mert úgy vettem, Isten honorálta a sok imát…vagy a “kitartásomat”… de lehet h nem magamban kell keresni az elsődleges okot? …Istent rá lehetne venni valamire? …. de tényleg, mi van a “kitartó” imádsággal?…. baj, ha sokszor hozzuk elő ugyanazt a kérést? vagy az még nem “kitartás”? …lehet rossz a motivációnk?… kitartóan kérni helyes dolog, csak ne akarjuk Istent manipulálni, nem? …egyáltalán, milyenek a kéréseink?
Számomra felszabadító a tudat, hogy nem úgy kell imádkozni fogösszeszorítva mintha valamit ki akarnánk kényszeríteni, hanem valamilyen láthatatlan biztosítékkal, hogy végül az fog “teljesülni” ami javunkra válik. Kicsit olyan mint egy fotel, amiben hátradőlhetünk…

Sok szeretettel
Zoleeka és Julcsi

PIHENJÜNK MEG AZ ATYA ÖLELŐ KARJAIBAN EGY ÓRÁCSKÁRA… 🙂

 

A héten imaláncot tartunk

Itt iratkozhatsz fel:

  1. http://doodle.com/2xd2eu2nbtxcachd
  2. Imádkozz az utánad következőért, hogy ez tényleges lánc legyen.

 

Emlékezzünk, imádkozzunk, cselekedjünk:

3 perc: az élesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő Igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.

Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az embereket és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!

Még senki nem szólt hozzá...