Időpont:
2018. márc. 4.
Sziasztok kedves Imaharcosok!
Mivel villámsebesen átfordultunk a márciusba, gondoltam írok még egy kicsit a télről.
Tavaly kissé megkésve, de annál nagyobb reménnyel vetettük el az őszi búzát. Nagyon jó érzés volt maga a magok hintése, mert tudtam, vagyis reméltem, hogy ebből élet és élelem fejlődhet majd egyszer. Az első pár héten emlékszem, hogyan jártam megnézni rendszeresen a földet, hátha már látszik a feltörekvő élet, a jel, ami azt mutatná, hogy a téli fagy nem viszi el a termést.
Most március első hete van. Szép fagyos hetünk van. Nagyon szeretem a hideget. Minél hidegebb van, annál jobban átélem azt a csendet, tisztaságot, megtisztulást, fehérséget és nyugalmat, amit a fagy és a hideg jelenléte hoz akár a természetbe, akár az emberek életébe.
Ellenállhatatlan. Van a fagynak egy olyan tulajdonsága, amit szerintem jól leír ez a szó... ellenállhatatlan. Megfagy a föld, a víz, az utak, a járdák, az autók, az udvaron hagyott játékok és bár hatalmas áldás, hogy akár a földben, akár a levegőben elpusztulnak a különböző kártevők, mégis néha aggódó pillantást vetettünk a búzára,remélve hogy azt nem viszi el.
Nem vitte. Havazott. Elfedte a búzát, mint valami takaró, amely védelmet, meleget és túlélést biztosított a növénynek. Isten gondot visel a növényekről. Az állatokról. És mennyivel inkább gondot visel rólunk. Szóljon ez a vasárnap a háláról, a tisztító és nyugtató hidegről és a takaróról, amely minket is véd és eltakar.
Szép márciust!
Bence
