Időpont:
2017. aug. 13.
Kedves Imaharcosok!
Ha visszagondolok a gimis-egyetemista éveimre, egész nyarakat táboroztunk át, és töltöttünk az Ige körül. Aztán, ahogy jött az ,,egyre felnőttebb'' élet, egyre kevesebb hely jutott Istennek, vagy az igének a mindennapokban. Egyre nehezebb megszervezni, hogy egy-egy alkalomra eljussunk, vagy egyáltalán hogy Igét olvassak. Mostanára tipikus Márta lettem:
„Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”
Engem is sok minden nyugtalanít, sokszor nem tudok leülni egy pillanatra anélkül, hogy ne zakatolna a fejemben, hogy mi mindent kell megcsinálni, mi lesz még, mit felejtettem el. Biztos sokan vagytok így, ezért akinek aktuális ez a téma imádkozhat velem:
- Hálát adok azokért az évekért, amikor olyan sok időt tölthettem az Úrral, amikor nem kellett szabadságot számolgatni, gyerekről gondoskodni stb. Ezekből tudok most táplálkozni, és nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy akkor olyan sokat szolgálhattam és lehettem vele.
- Imádkozzunk, hogy tudjuk félrerakni akár a fontosnak tűnő dolgokat is, és kizárni minden mást, hogy időt szentelhessünk Isten igéjének.
- Adjunk hálát azokért, akik részt vesznek a szolgálatban és félreteszik a hétköznapi dolgokat, még ha azok tornyosulni látszanak is. Áldja meg őket az Úr azzal, hogy az az idő, amit szolgálatra fordítanak, visszatérüljön máshogy a munkában és a családban - Isten bizonyára nem csak az ételt, de valahogy az időt is meg tudja ,,sokasítani''.)
Áldott időtöltést az Úrral!
Zsófi
