2014. január 12. – Dicsőült helyeken

Időpont:
2014. január 12. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Sziasztok Kedvesek!

Tárjuk ki szívünket, lelkünket, elménket Istenünk előtt, hogy a Szentlélek huzatja söpörhessen végig rajtunk és jó illata maradjon bennünk. Kezdhetnénk az első három imádságos percet a 3 perccel :)…

“Az ÉlesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az emberekért és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!”

…és dicsérjük, imádjuk Őt együtt az univerzummal…

  1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban,
    Az kik vigadoztok véghetetlen boldogságban,
    Vagytok megújult állapotban:
    Az Úr nevét szép énekszóban,
    No, dicsérjétek vigasságban!
  2. Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben,
    A fénylő mennyei testek roppant seregében,
    Mint uralkodék dicsőségben
    Az Úr, és őtet felségében
    Imádjátok tiszta szentségben.
  3. Nap, Hold, csillagos ég, ti az Urat dicsérjétek,
    Jóságát, hatalmát, bölcsességét hirdessétek,
    Mert amely rendet ő tinéktek
    Kiszabott, az a ti törvénytek,
    És ti annak híven engedtek.
  4. Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége,
    Erdők és ligetek, folyóvizek kiessége,
    Sík mezők, rétek ékessége,
    Vetések kellemetessége:
    Mind a Teremtő dicsősége.
  5. Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek,
    Pompás liliomok s minden virági szépségek,
    Színekkel kihímezett rétek,
    Apróbb és nagyobb növevények:
    A gondviselést hirdessétek.
  6. E földön lakozó minden állat boldogsága,
    A szárnyon repdeső madaraknak vidámsága,
    A halak s férgek sokasága,
    Egyszóval az élők országa
    Mondja: mely nagy az Úr jósága!
  7. Bölcs Isten remeki, kik az ő képei vagytok,
    És a tőle lehelt emberi lélekkel bírtok,
    Az örökkévalót lássátok
    Munkáiban és imádjátok,
    Egy szívvel és szájjal mondjátok:
  8. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás,
    A szentek Urának légyen örök magasztalás,
    Kiben soha nincs megváltozás,
    Vagy ígérettől elhanyatlás:
    Tőle fejünkre szálljon áldás!

U.i.: időről időre megkísértenek a hétköznapok. Kisebb nagyobb eltérésekkel, de végül is ugyanazt végezni körbe körbe egy adott helyzetben kinek kinek a maga helyén. És elkomorodunk, unottak leszünk vagy éppen ingerlékenyek. Másokat okolunk dolgokért, elégedetlenkedünk, sóhajtozunk, hogy így vagy úgy biztos jobb, szebb és könnyebb lenne az élet. És tombol az önző énünk. Majd a nap végéhez érve szégyenkezve kérdezzük magunktól… Dicsértem az Istent egy kicsit is igazán a nap folyamán? Szerettem-e szívből azokat az embereket akikkel napközben kapcsolatban voltam? Van, hogy már a vasárnapnak se tudunk örülni, mert jön az a bizonyos hétfő… De ha végre megállítjuk az ilyen egyre csak beszűkülő gondolatainkat, érzéseinket és Isten felé fordítjuk, megtörténik a csoda. Az Úr leveszi a leplet és megengedi, hogy körülnézzünk és lássunk. Az angyaloknak, csillagoknak, növénynek, minden kis féregnek megszabott helye, ideje és feladata van, amit nap mint nap maradéktalanul betöltenek évezredek óta és így dicsérik az Istent. És mi akik az Ő remekművei vagyunk, és tőle lehelt Lelket kaptunk, mennyivel inkább tudjuk imádni Őt!!! És énekre fakadunk, szeretünk, imádkozunk, egész lényünkkel mosolygunk és hálaadó istentiszteletbe kapcsolódunk a mindenséggel. Hát, így jutottam ehhez az énekhez is (RÉ 278. dícsérete). Hívlak benneteket, hogy ebben az órában, de a hétnek többi napján is tudjunk megújulva, vigadozva Atyánkra tekinteni és Őt magasztalni.

“Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne” (Zsolt 4o,4).

Szeretettel,
Andrea

…aki eddig bírta olvasással annak egy nagy felebaráti bocsánatkérő ölelést küldök 🙂

Még senki nem szólt hozzá...