2013. december 15. – Advent

Időpont:
2013. december 15. 21.00, vas


Térkép nem érhető el

Kedves Imádkozó Testvérek!

A héten több olyan impulzus ért, amelyért érdemes imádkozni:

  1. Az első a kórházi látogatások idején volt. Láttam, hogy az onkológiai betegeknek olyan sok minden fel van tűzve a póznára és intravénásan kapják az élethez szükséges dolgokat.
  2. Az áhítatok csendje volt, amikor pedagógusoknak és diákoknak tartottam igemagyarázatot.
  3. Iskolánk teaosztása volt a rozsnyói főtéren. Ahol látni lehetett a világi nyüzsgésnek a teljes pusztító hatását és az emberek zárkózottságát.

Mi hiányzik a mi adventünkből? Miért kell imádkoznunk?

  1. A meghitt látogatások melegségéért. Legyen bennünk krisztusi indulat, amely elindít a másik felé. Olyan csodálatos látni, hogy Mária és Erzsébet találkoztak. Két áldott állapotban lévő asszony nem félt a távolságtól, nem volt bennük közöny, hanem a korabeli „baba-mama körben” elmesélték egymásnak a legnagyobb dolgot: Istenben való reménységüket.
    “Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45).
  2. A csendességünkért, imaközösségeinkért. A családok, közösségek áhítatos csendéjért. Ne csak ásítsunk bele ebbe a világba, hanem áhítsuk önmagunk lelkének és testvéreink lelkének a tisztaságát. Kérjük és várjuk, hogy Isten mosogasson meg bennünket belülről. Úgy szóljon hozzánk, ahogy csak Ő tud. Legyen ez az advent a tisztálkodás ideje. A belső csend ideje, amikor a test ugyan szalad, rohan, lót-fut, de a lélek pihen, készül Megváltója teljes fogadására.
    “Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
  3. Az adventi nyitottságért. Merjünk szolgálni azok felé, akik nem ismerik a Krisztust. Akik éppen a mi pohár teánkra szomjaznak. Akik rohannak, de meg-megállnak mellettünk. Merjünk kiállni a hidegben, a fagyban és elmondani, hogy milyen jó az Isten közelségében élni. Krisztus ajtót nyitott mindenki felé, Ő az ajtó. (Jn 10,9) Imádkozzunk azért, hogy sokak életében, ahol önvád, fájdalom, szenvedés, betegség, nyomorúság, szerelmi csalódás, meg nem értés van, Isten általunk is tudjon segíteni.

A világ és sok keresztyén adventje úgy néz ki, mint ahogyan a 457. dícséret 2. verse írja le: “Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!

Adja az Úr, hogy általunk a világ meglássa és megtapasztalja: “Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár“ (457. dicséret 3. verse).

Imádkozzunk cselekvő bizonyságtételeinkért, amikor elmondjunk Isten ma is szól, Jézus ma is vár, ma is akar veled újat és szebbet kezdeni.

Ui.: 3 perc a keleti végekért

Testvéri szeretettel, Buza Zsoltika…

Még senki nem szólt hozzá...