5. Böjt – védelem és győzelem

Van, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy bizonyságot teszünk Istenről, beindulnak az események, s nekünk a saját szavaink szerint kell cselekednünk. S tekintettel a körülményekre, ez lehet nagyon veszélyes vagy „csupán” mérhetetlenül nehéz.

Erre a legjobb példa Ezsdrás. Mert ő is „szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket.” (Ezsd 7,10) Mennyire jellemző reánk / rád ez a hozzáállás?

Ezsdrásnak lehetősége nyílt, hogy egy csoport fogoly élén végre hazatérjen Jeruzsálembe, miközben a gyerekek és a nők mellett elvihették magukkal a templom szent edényeit is, amelyek színaranyból készültek. Ez ebben az időben a sok rabló törzs és bandita miatt nagyon veszélyes vállalkozás volt. Te bele mernél vágni egy hosszú, veszélyes vállalkozásnak, mert az Úr arra indít? Belevágtál már valaha? Milyen előkészületeket tettél?

Ezsdrás böjtöt hirdetett, hogy megalázzák magukat Istenük előtt és jó utat kérjenek. „Mert szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton, hiszen azt mondtuk a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” (Ezsd 8:21-22)

Nem lett volna elítélendő, ha a király segítségét kéri – bár ebben az esetben ennek olyan mellékzöngéje lett volna, mintha nem igazán bíznának az Úrban – és így mégis mert és tudott csak az Úr segítségére támaszkodni, éhesen útra kelni. „Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott engem.” (Ezsd 8:23) Megtapasztaltad már, mikor ezért vagy azért csak az Úrra támaszkodtál és ő megvédett?

Az Úr gondolatai a mi gondolataink felett vannak. Már akkor gondol a védelmünkre, mikor mi még a veszélyről sem sejtünk semmit. Például mikor Eszter akarva-akaratlanul elkerült a jól ismert otthonából az ismeretlen királyi udvarba, majd ott királyné lett – még senki sem sejtetette, hogy mi vár a népére. Pár év múltán nagyobb veszély leselkedett a zsidókra, mint a II. világháború alatt, mert az ő kezében csak a zsidóság egyharmada volt, míg a perzsa uralkodó a teljes zsidó nemzet felett uralkodott.

Mikor Hámán sorsot vetett azzal a céllal, hogy a teljes zsidóságot kiirtsa, az okkult erőktől kért útmutatást, hiszen a sorsvetés a jóslás egyik formája. Nem Isteni, tehát gonosz szellemi erőkre hagyatkozott, hogy irányítsák a zsidók kiirtásában. Ez az egész konfliktust szellemi síkra emelte: először szellemek harcoltak egymással, hogy aztán emberek is harcoljanak. Így Hámán sorsvetése által a Sátán tulajdonképpen magát Istent hívta ki, és az Ő hatalmát kérdőjelezte meg. Ha sikerült volna kiirtania a zsidókat, az örökkévaló szégyent hozott volna az Úr nevére.

Eszter királyné szolgálólányaival együtt, míg gyermekkori gyámja, Mordokaj a zsidókat összegyűjtve 3 teljes napig egyidejűleg böjtöltek: azaz nem is ettek, nem is ittak, csak imádkoztak. Tehát a krízis idején ők is összegyűltek és böjtölve imádkoztak, mint Jósáfát király.

Ennek a közös böjtnek az eredménye Eszter utolsó fejezeteiben van leírva: az egész Perzsa birodalom politikája a zsidók javára fordult. A zsidók ellenségei az egész birodalomban teljes vereséget szenvedtek, meghaltak. Mordokaj a király után második ember lett, így Eszter királynéval Perzsia két legbefolyásosabbjaivá váltak. A zsidókra különleges béke és jólét várt.

Ezt eredményezte Isten népének együttes imája és böjtje. Az Úr minden rosszat jóvá tud változtatni és már akkor gondoskodik a védelmünkről, mikor nekünk még fogalmunk sincs a veszélyről.

Imakérés: a gyermekmunkásokért, gyerekekért, az elhangzott üzenetért, hogy az Úr a szájukba adja  a szavakat és hogy az Ő szeretetével tudjanak szeretni.

Az IMAsarok csapata nevében: Dobai Júlia

Még senki nem szólt hozzá...