Január 26-28., Vál

Január 26-28., Vál

48 óra. Nemhogy ennyi, de már 48 nap is bőven eltelt azóta, hogy elindultunk Válról, ahol csapatépítő, szervezetfejlesztő hétvégén vettünk részt néhányan a Firesz – Duna Mentéből. Én pedig azóta is írom ezt a beszámolót.

Mondjuk érdekes belegondolnom, hogy így három hónap távlatából mi is az, ami még mindig – talán picit átalakulva, de – frissen él az emlékezetemben, mi az, ami „bevillan”. Például a helyszín, ahova este érkeztünk, a sárgán világító ablakok a sötét kékség közepén. A könyvespolc tapéta a falon, aminek sikerült egy pillanatra „átvernie” engem, mert azt hittem, igazi. A várakozás, hogy milyen lesz – a vacsora. Na jó, nem is erre gondoltam: szóval, hogy milyen lesz a hétvége, hogyan tudunk majd együtt dolgozni, mire jutunk a hétvége alatt. Persze a vacsora is jó volt. Aztán a napsütés, meg a három barátságos, foltos macska a kertben.

Remek vezetőink voltak a Barnabás Csoport munkatársai a hétvége alatt, egy percet sem éltem meg „üresjáratként”. Minden, ami elhangzott, elindított valamit, mutatott valamerre. Amire az elején kíváncsi voltam, hogy hogyan működünk csapatként, nos, volt lehetőségem azt is tapasztalni. Volt lehetőségem hallani, kinek mi zajlik a gondolataiban, mit hogyan lát és érzékel, hogyan értékel. Hogy mindenki érzi, változásokra, változtatásokra van szükség. És jó, ez eddig rendben is van. De mire váltjuk ezeket a gondolatokat? Hogyan válthatjuk ezeket tettekre? Egyáltalán mik azok a fő csapások, amik mentén konszenzusra jutva el tudunk indulni? Mik azok az értékek úgy egyáltalán, amelyek mögé mindannyian oda tudunk állni? Időnként mindezt tisztázni kell. Ennek jött el az ideje most is, ezt tettük mi is a hétvégén. Új tartalmat kapott számunkra a „forgószél”, és a „48 óra”, és új struktúrák kezdtek körvonalazódni előttünk a hétvége alatt.

Hogy hogyan lesznek valósággá a kirajzolt utak, vonalak, azt a következő hónapok, évek megmutatják. Kíváncsian várom. A hétvégét viszont így is, úgy is köszönöm, jó volt ott lenni és visszagondolni is jó rá.

Még így a végére fontosnak tartom leírni, hogy nélküled, kedves Te, aki ezt olvasod, az egésznek nem lenne értelme. Beszélhetnénk mi mindenféléről rengeteget, de semmi értelme nem lenne az egésznek. Érted, Veled működik a Firesz – Duna Mente, és Istennel, aki adja az alkalmat és a lehetőséget. Jó, hogy itt vagy!

Hát ennyi részemről. 😊 És, hogy egy kedves barátot idézzek még a végére: „Örömteli, szép napot, sok mosolyt az arcokra, kitartást a küzdelemhez és Isten gazdag áldását kívánom nektek teljes szívemből!”

Ági az irodából

Még senki nem szólt hozzá...