23. napon

23. napon

Alig vagyok látható. Alig vagyok érezhető. Alaktalan testem még parányi. Míg szerintük nem is vagyok ember, Ő már fejezeteket ír könyvébe rólam. Elöl és hátul körbezárt engem.

Ez a huszonharmadik napom. Formálódom hangtalanul. Még senki sem látott, csak Ő. Egyszer csak láthatatlan keze megérinti a mozdulatlan, alaktalan testem… Elsőt dobban a szívem. Mindenem beleremeg. Akarja, hogy legyek. Terve van velem.

Ez a tízezer-háromszáznyolcvanhetedik napom. Még mindig formálódom. A napok múltával sok minden rakódott szívemre, feledtetve az első dobbanás csodáját. Egyszer csak az átszegzett kezek megérintik összetört lelkem… Újra dobban a szívem. Mindenem beleremeg. Akarja, hogy legyek. Terve van velem.

Szeretete nem változott. Az elsőtől… örökké…

 

eRZSé

u.i: “Az embrionális fejlődés során a 4. héten, a 23. napon dobban meg az embrió szíve először…”

Még senki nem szólt hozzá...