Megtörténik

Megtörténik

“Ez nem történhet meg, egyszerűen nem. Nem lehet olyan, hogy elmegyünk egymás mellett… Nincs olyan, hogy azon a bizonyos napon nem vagy ott, és más irányt vesz az életem.”

Írom a sorokat és közben azt érzem, hogy lehet. Mégis megtörténhet. Megtörténik, hogy félbemaradnak mondatok… Megtörténik, hogy szavak csak egyszer hangzanak el… idő múlva pedig hiába szeretném, már nem hangzanak el újra. Megtörténik, hogy elmennek évek, és többé nem leszünk ugyanazok…

Közelharcot vívnak bennem a gondolatok. Sorokra leszek figyelmes… ”Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt.” A szívembe nyomuló hatalmas feszültség feloldásra vár…

… és érkezik Ő…

… életed nem véletlenek sora. Okkal nem volt ott. Okkal mentetek el egymás mellett szótlanul. Okkal nem hallottad újra a szavakat… a javadat akarom… ajándékaim megbánhatatlanok… ne félj, az Én tervem jó… egy a kérdésem… elfogadod?

 

 

eRZSé

Még senki nem szólt hozzá...