Karácsonyi csend

Körbenézek az otthonunkban, mosolygós arcok, bejgli illat, és a szobámat betöltő narancs, ahogy beleszúrom a szegfűszeget. Remélem, még időben érkezik hozzátok is ez az üzenet, nem felejtettétek el, nem temetkeztetek bele a készülődésbe, nem takarjátok el az ünnepet olyan dolgokkal, ami nem is a karácsonyra vonatkozik.
Természetesen az ima, amit az Adventi délutánon felolvastam nektek, elveszett azon a darab papíron, amelyre felfirkantottam, úgyhogy az ott jelenlévők örülhetnek, nekik ez teljesen exkluzív morzsa volt…viszont amíg az egy kicsit ünnepélyesebb, felolvasásra hivatott jellegű volt, most szeretnék adni nektek egy személyeset.
Ebben az évben ébredtem rá igazán tudatosan, hogyan tudom egy kicsit távol tartani magam az ajándékok-díszek-vásárlás szentháromságától. Olvassátok

Csendben vagyok, Uram. Nyugodt szeretnék lenni, Rád figyelni. Köszönöm, hogy idén is körülvehetnek az emberek. A családom, a hozzám legközelebb állók, köszönöm, hogy megoszhatom velük a szereted. Tudod, Uram, idén azt szeretném igazán kérni, hogy hadd érezhessem a meleged, az örömöd, amivel erre a világra jöttél. Mert csak akkor tudom ennek a milliónyi embernek körülöttem átadni azt, amiért jöttél. Fel sem tudom fogni talán, hogy mi lenne akkor, ha te nem születsz meg. Valószínűleg megőrülnék a tudatban, hogy nem vagyok megváltva.
Köszönöm a hagyományokat, és a díszeket, amiket kialakítottunk a világban. Add, hogy ezek emeljék születésed fényét, és ne háttérbe szorítsák. Hálás vagyok az időért, amit adtál, és az anyagi bőségért, hogy ezeket me tudtuk vásárolni.
Köszönöm, hogy idén is megajándékozhatom a szeretteim, és hogy ők is örömmel adnak a számomra valamilyen tárgyat, ami kérlek Téged, hogy ne csak megszokásból legyen, hanem szeretetből.
Köszönöm az ünnepi örömöt, hogy ilyenkor felerősödik ez az érzés minden házban.
Egyet mondhatok még, Istenem, mert neked szeretném adni a legszebb ajándékom: szeretlek, Uram.
Ámen.

Bár ez elsősorban az én családomhoz szól, azt remélem, nektek is van sok mindent megköszönni idén karácsonykor. Azt hiszem, most arra szeretnék a legjobban figyelni, hogy körforgásban tartsam azt a szeretetet, amit Istentől kapok, mert talán minél többször megy körbe köztem, az emberek, és Isten között, annál erősebb lesz. Ne hagyjatok helyet a magánynak a szívetekben, figyeljetek, hallgassátok, mennyire szüksége van annak az embernek is, akit a legkevésbé kedvelsz Krisztus szeretetére. Mi lennénk a világ világossága, és a föld sója, vagy mi…most már itt az ideje, hogy jelekként világítsunk.

Áldott, békés, boldog karácsonyt mindannyiótoknak!

2 hozzászólás

  1. süll tomi szerint:

    Eszter, köszönjük a gondolatokat, az imát! Hadd pörögjön a szeretetköre!