Szkepticizmus - A lélek betegsége – Fiatal Reformátusok Szövetsége

Szkepticizmus – A lélek betegsége

…Majd így folytatta : “Bizony mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. ” Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák, de Jézus átment köztük, és eltávozott.
Lk 4, 24-30
(A teljes történet: Lk 4, 14-30)

Sokat gondolkodtam ezen a igerészen, a magyarázatok, feltételezések meg egymást kiütve gólyóztak a fejemben, és nagyon igyekeztem, hogy tehessek valamiféle megállapításokat. Pár óra múlva rájöttem, hogy milyen király érzés Bibliát tanulmányozni, főleg mikor így szabadon törnek utat maguknak a felfedezések a fejedben. És amire jutottam…

Talán kétféle szkepticizmus van a kereszténységhez viszonyítva. A megtérés előtti, és a megtérés utáni szkepticizmus. Hogy melyik a rosszabb, arról vitatkozhatnánk, az egyik szörnyen naiv, a másik pedig túlságosan aggódó.
Ez olyan, mintha feltennénk a kérdést: Melyik a tragikusabb? Ha a próféta, és a csodái a szemed előtt vannak, és azt neveted ki, vagy ha hiszel benne, de nem alázod meg magad az Úr előtt, csak ha a saját szemeddel láttad.
Egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Amikor ezt hallották a zsinagógában lévő írástudók,  valószínűleg nem értették, mire gondol Jézus, hiszen eddig a zsidó nép minden prófétája megbecsült lelki vezető volt, Jézus színrelépéséig. Mikor áttanulmányozzuk ezt az igerészt, rájöhetünk, hogy az Úr tulajdonképpen a szkepticizmus egyik fajtáját is leírhatja így. Ha túl közel a csoda, általában nem ismerjük fel, kishitűek vagyunk, többet akarunk, gyerünk Jézus, tedd meg ezt a mi szemünk előtt is! Ezt  a megtérés utáni kategóriába soroltam magamban, ha arra világítunk, hogy például az írástudók azt hitték magukról, hogy ők már ismerik Isten igéjét. Sokszor mi is abban a hitben élünk, hogy ez, a mi meggyőződésünk, Jézusba vetett bizalmunk már biztos pont, ám még mindig küzdenünk kell, tennünk kell érte, hogy az Úr nap mint nap elérhessen minket, és megnyitni egy kételyekkel, aggodalommal, szkepticizmussal teli emberi szívet  egy nagyon nehéz dolog. De minden reggel, amikor kikecmergek az ágyból, arra gondolok, hogy ma is milyen csodás napot fog adni nekem Isten.

(2) Tumblr
Újra meg újra beleesem abba a hibába is, hogy azt gondolom, hogy ez az életforma, és a körülmények, amelyeket Isten adott, nem elegendőek, az iskolám, a családom, a hitem, az egész környezetem. Hogy máséi, példaképp szomszéd ország “prófétái”, lehetőségei jobbak. Pedig tudnom kell, hogy az Úr nem véletlenül helyezett éppen ebbe a korba, nem véletlenül adta ezt az életet, ezeket az embereket körém. Szóval meg kell tanulnom, hogy kedvesnek tartsam, tiszteljem a magam “prófétáit” is.
És így fordítva, ha éppen én vagyok az, aki prófétál.
Illés csak az idegen országból származó asszonyért küldetett, Elizeus pedig a szír embert tisztította meg. Önteltségünkkel és kishitűségünkkel  elűzzük a hozzánk közeledni akaró Jézust, akármennyire is példálódzunk azzal, amit az Úr igéjéről tanultunk. Ha abból indulunk ki, hogy igazából minden bűn és rossz forrása az ego, a mi bűnben lévő énünk, akkor a szkepticizmus ennek az összefogó csomópontnak az aggodalmakat, félelmeket keltő részét irányítja, azzal az ámítással, hogy mi jobban tudhatjuk, mi a csoda, vagy a jó, mint Krisztus. A szelídség, és a türelem pedig pontosan ezeknek a tulajdonságoknak az ellenkezői, arra tanítanak, hogy Jézus, aki a szívek királya, azt szeretné, ha szívvel élnénk, hinnénk, és reménykednénk, nem pedig az eszünkkel, és a szemünkkel a felszínt kapargatnánk.

Milliószor kattogott rajta az agyam, itt a kérdés: Mit jelent igazán hinni, és reménykedni? Olyan elvont, nem? Olyan megfoghatatlan, sokszor mondjuk, de nem igazán tudjuk, mi az értelme.
A remény és a hit nem az elfogult vallási fanatizmus, meg a fura felmagasztalt arckifejezés, miközben Istenről beszélünk, hanem az, hogy amikor úgy érezzük, nincs reményünk, szeretetünk, és csak sötétség vesz minket körül, akkor is próbálunk az Úr ígéreteire, békéjére koncentrálni, kapaszkodunk, mert tudjuk, hogy a védelme most is körülölel minket.
És miután megtértünk, nem önkényesen, hatalomvággyal, meg minden más magunkat fényező indítékkal hirdetjük, hogy az Úr minket megváltott, hanem szelíden megfigyeljük a dolgokat, és tudjuk, hogy mikor kell lépnünk, hisz az Úr elkészítette azt a lépést már előttünk.
A homokban meg van előtted formálva már minden lábnyom, sokszor nehéz rájuk lépni, elmosódnak, vagy elfújja őket a szél, de a végén mindig dönteni fogsz, és bárhogy is dönts, megbánod, vagy nem, az Úr mindig ott lesz, hogy biztonságban tartson, miközben formálja neked a következő lépést.

Ugyanez+more

Sok erőt, egészséget nektek a sulikezdéshez, az őszhöz, meg miegymáshoz. 😀 See ya on da Ifitalálkozó.

Még senki nem szólt hozzá...