Egy hétvége margójára

Egy hétvége margójára

Jön a következő Firesz alkalom! Örültem valamikor még augusztus végén. Vártam már nagyon. Aztán valaki megkérdezte, hogy mikor kezdek az egyetemen. Akkor még semmit nem sejtve válaszoltam, hogy 17-én. Viszont amikor elkezdtem tervezni, hogy hogyan megyek majd a hétvégére, akkor látom, hogy a FI-LA 14-től 16-ig van. És nekem vasárnap már el kéne utaznom az egyetemre, mivel most leszek elsős, nem tudom, hogy hogyan működik az élet a kollégiumban, mit kell vinnem magammal, mit találok majd a szobában, mit nem. Végül azt mondtam, hogy legfeljebb vasárnap hamarabb eljövök, de mindenképp részt akarok venni rajta, hisz tavaly is nagyon jó volt. Péntek este elmentem Nagymegyerre a kezdés időpontjára. A társaság még elég foghíjas volt akkor, de a fiúk már sürögtek-forogtak bent a konyhában. Hogy miért? Mert tavalyhoz hasonlóan egyik este a fiúk, másik este pedig a lányok látták vendégül a másik nem képviselőit. Persze azért ha a tapasztalatlan fiúk vannak a konyhában, mindig előjön valami probléma (nem forr fel a víz, nincs elég kakaó, nincs elég tea), de valahogyan mégiscsak sikerült a vendéglátás.

Vacsora után Süll Tomi tartott előadást arról, hogy mik a feladatai a nőnek, és mik a férfinak. Továbbá elmondta, hogy milyen káros hatása van, ha a szerepkörök felcserélődnek. Hogy mi mindent befolyásol, ha a nő/férfi nem a saját feladatait látja el.

Az előadás után megpróbáltuk leküzdeni a félelmeinket, és kipróbáltuk, hogy milyen lehet egy villámrandi. Felteszel egy kérdést a beszélgetőpartnerednek, majd válaszolsz az övére és továbbülsz. Erre van 2-3 perced. És mész sorba, egy óra alatt beszélsz akár 20 emberrel is. Nem tudom, hogy mennyire egészséges, de nagyon érdekes volt kipróbálni. 🙂 Aztán jött a könnyes búcsú, mikor a lányok mentek át Alistálra, a fiúk meg maradtak Megyeren.

Szombaton egész estig külön volt a fiúk és a lányok programja, így én csak a fiúkéról tudok mesélni, ami fantasztikusra sikeredett. A reggel futással kezdődött, majd miután a vérnyomás visszament a helyére megkezdtük a napot egy közös elmélkedéssel egy forró témáról, miközben (nekem legalábbis) többször eszembe jutott, hogy mikor lesz már délután… Ugyanis délután előkerült belőlünk a vadász énünk, elmentük paintballozni. Érdekes volt, hogy amennyire elnyomjuk ezt az érzést, annyira jól éreztük magunkat, mikor a lehető leghalkabban akartunk a másik mögé osonni.

Este aztán így ahogy voltunk, bepottyantunk a lányokhoz, akik egy fantasztikus meleg kutyás vacsorával készültek a számunkra, ami nagyon jól esett az egész délutános rohangálás után. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a kiadós vacsora után neki fogunk állni táncolni. 🙂 Nagyon vicces volt, ahogy az alistáli imaház „nagytermében” 50 ember nyomorogva táncol, és folyamatosan azon nevet, hogy már megint valakivel összeütközött.

Vasárnap az egész hétvégét közös istentisztelet zárta Alistálon, ami nekem már kimaradt, mert rohantam a vonatra, hogy időben felérjek Brünnbe.

Nagyon hasznos hétvége volt, élveztem a beszélgetéseket, a paintballt, a táncot, és remélem, hogy a hétvégén, mikor majd a jövő évi tervet fogják csinálni a munkatársak, nem felejtik ki a programból. Halljátok? Nehogy!!! 🙂

Lukács

 

Még senki nem szólt hozzá...